Arra jutottam, hogy már hetekkel a leszokás elkezdése előtt elkezdem a tornát, hogy a szervezetem hozzászokhasson az extra terheléshez. Nem szólva arról, hogy ha már most elkezdem, akkor a leszokási iőszakban hosszabb edzéseket is képes leszek megcsinálni, amire szükségem is lesz, ha túl akarom élni a nyarat. 
 

Nem is gondoltam volna, hogy ennyire hiányzott a testemnek és a lelkemnek egyaránt a rendszeres testmozgás. Még az izomlázat is élvezettel viselem és elégedett vagyok magammal, hogy végre nem jövök magemnek semmilyen kifogással, hogy most ezért vagy azért nem mozgok. Mert eddig mindig volt valami kifogásom, hogy miért nem kezdek el mozogni. Ennek az ideje azonban lejárt, mert a leszokást máshogy nem lehet kibírni. További hozadéka pedig az lesz a rendszeres sportolásnak, hogy talán még azt az alakomat is visszanyerem, amilyen kézilabdás időszakomban volt és nem leszek egy pálcika. Az étvágyamon is biztosan javítani fog, ami igazán jól jönne, mert hízni nagyon nehezen hízok (ezért tudom, sokan megköveznének), fogyni viszont nagyon gyorsan tudok. 

Szóval ez az első előkészítő lépés a leszokás előtt, amit biztos meghálál majd a szervezetem és nem fog annyira kikészülni, mint legutóbb. Amit nem hagyhatok, hiszen az egyetem utolsó éve lesz és bele kell húznom, ha mindent jól akarok megcsinálni. Ahhoz pedig nem lehetek szétcsúszva. Már csak az a kérdés, mennyire készítenek ki az otthoniak bő két hónap alatt és mennyire segítenek (vagy éppen nem), hogy megszabaduljak a gyógyszerektől.