A kis lelkizés hatására kitört belőlem, hogy az elmúlt hónapokban miért nem tudtam rávenni magam arra, hogy ápoljam a régi kapcsolataimat vagy újakat alakítsak ki. Most tekintsünk el attól, hogy szégyellem, hogy vannak olyan problémáim, amikre a többség csak legyint és azt mondja, hogy hisztizek. 

Már említettem, hogy elmúlt évben nagyon leépültek a kapcsolataim és újakat sem igazán alakítottam ki. Az elején próbálkoztam én, de beigazolódott az én esetmben is, hogy a facebook-társadalom csak rombolja a személyes kapcsolatokat. Hiába írtam rá a "barátaimra" (már muszáj idézőjelbe raknom, mert már nem nevezhetők azoknak), vagy még válaszolni sem voltak hajlandóak, vagy mint állítólagos legjobb barátnőm írta: bocs, zajlik az élet. Amibe ezek szerint én már nem férek bele. Szóval egy kibaszott nagy hiba, ha bárki is azzal álltatja magát (legalábbis én már biztosan nem fogom), hogy vannak olyan emberek, akikben maradéktalanul megbízok és évekkel később is tartani fogjátok a kapcsolatot. 

Ugyanis az ember mocskos egy jószág: csak akkor fog neked bármit is adni, ha cserébe legalább olyan értékűt kap viszonzásul vagy még többet. Én most tehát úgy érzem, hogy téves az az elképzelés, mely szerint ha önzetlenül adsz, akkor boldogabb és felszabadultabb leszel. Mi abban a boldogság és felszabadító, hogy ha kell valami (az én esetemben legtöbbször angollal kapcsolatos dolog), akkor egy kicsit nyaliznak, aztán viszont újra eldobnak mint egy rongyot az ágy alá, amit csak akkor vesznek elő, ha nem találnak másik balekot, aki segít nekik és elég lenne egy köszönöm. 

Mert én is egy balek vagyok. Megcsinálok mindenkinek mindent, de aztán megint csak akkor érdeklem őket, ha valamit ők nem tudnak/akarnak megcsinálni. Legszívesebben kiírnám, hogy kedves barátaim, biztos ismertek más embert is, aki tud angolul, szóval ha ezután valamit le kell fordítani, forduljatok feléjük bizalommal, mert ha amúgy meg szartok a fejemre, akkor se kell érdeklődni irántam és nyalizni, ha valamit le kell fordítani. 

Pedig nem az érdekkapcsolatokról kellene szólnia az életnek, de nekem is meg kell keményítenem magam és néha nekem is ilyennek lenni, még ha le is köcsögöznek, mert különben mindennel foglalkozom csak a saját dolgommal nem, meg úgyis csak a földbe leszek döngölve, mert velem ugye meglehet ezt tenni.