Remélem, mindenkinek kellemesen telt a szilveszter estéje. Én nyugisan töltöttem, még az éjfélt sem vártam meg. Pedig emlékszem, hogy kiskoromban mennyire izgatott voltam, amikor átléptünk egy új évbe. Mostanra ez már szinte teljesen kiveszett belőlem. Azért szinte, mert valahol mégis bennem van a társadalmi nyomás, hogy ez egy különleges nap, amit meg kell(ene) ünnepelni. A másik oldalról viszont ott van az, hogy ez a nap sem különbözik a többitől. Jelenleg csak az jut eszembe, hogy szokásosan, márciusig még 2018-at fogok írni a dátumozásnál és ha valaki megkérdezi, hogyan töltöttem a szilvesztert, akkor azt mondhatom csak, hogy ugyanúgy, mint bármelyik másik napot töltöttem, amikor nem kellett iskolába mennem. 

Ezt persze lehet szomorúnak találni, de én mégsem vagyok az. Párommal remekül töltöttük a napot, pedig nem dorbézoltunk vagy mentünk el buliba. Meg már csak azért sem bántam, hogy lefeküdtünk hamarabb, mert nehéz úgy élvezni a látványt, ha közben tudod, hogy a kutyád mennyire fél. Mert megint lenn voltunk nála vagy egy órát, hogy egy kicsit lenyugodjon szegény. 

Nem bántam, hogy sorozat nézéssel és játékkal töltöttük az óév utolsó (és nem mellesleg az újév első napját is), hogy semmi extrát nem vittünk bele; csak élveztük egymás társaságát és az időt, amikor nem kell semmi miatt aggodalmaskodni és koncentrálhatunk egymásra. 

Fogadalmakat sem szoktam nagyon tenni. Viszont egy tanácsot megszeretnék fogadni erre az évre: mivel hajlamos vagyok inkább a negatívumokra koncentrálni, azokon rágni magam és a pozitív történéseket semmibe venni és/vagy természetesen kezelni, minden héten felakarok írni legalább egy jó dolgot, ami az adott héten történt velem, és ezeket a dolgokat időnként visszanézni, hogy mégsem olyan nyomorúságos és sívár az életem, mint ahogy azt sokszor gondolom. Ha máshogy nem megy, így kell emlékeztetnem magam a kellemes és boldog pillanatokra. A pozitív emlékekre most különösen nagy szükségem lesz, mert a gyógyszerről való leszokás túlságosan negatívvá tesz, így ha látom, hogy igenis jó dolgok is történnek velem, az talán egy kicsit engedi majd látni a felhők mögött a napsugarakat.