Tegnap ismét csökkentettem az adagomat egy negyed szemmel. Az éjszaka még bírtam aludni, de mivel az esti adagból vettem el, nem tudom, hogyan alakul az alvásom az elkövetkezendőkben. 

Először úgy volt, hogy rögtön az estiből veszek el, de aztán azt gondoltam, hogy mégsem a megfelelő alvást kellene először megvonnom magamtól. 

Nappal eddig még csak 2x fordult elő, hogy lefeküdtem egy délutáni sziesztára. Ám ennél többször éreztem azt, hogy aludni szeretnék. De igyekeztem elfoglalni magam, mert annak semmi értelme, ha nappal alszom, éjszaka meg azért nem tudok. 

A reggeli torna még mindig a napi rutin része, de ez úgy érzem, lassan nem lesz elég, mert úgy érzem, hogy mindjárt szétrobbanok és legszívesebben szétvernék mindent a szobámban, vagy ordibálnék akárkivel indokolatlanul. Ezt a haragot inkább igyekszem sírássá átalakítani, hogy legalább az könnyírsen majd rajtam. 

Bár a héten garantált a sírás, mert párom holnap felutazik hozzám, hogy egy hónap távollét után pár napot együtt tölthessünk. És ő mindig addig beszéltet és addig piszkálgatja a lelkem, amíg el nem törik a mécses. Ami persze nem baj, mert még mindig borzasztóan uralkodni akarok magamon, hogy senki se vegye észre, hogy annyira mégsem érzem jól magam. Párom azonban átlát ezen, szóval előtte muszáj lesz bevallanom az igazat, hogy például úgy érzem magam, mint a mosott szar, vagy hogy minden falat nehezen megy le a torkomon, mert rögtön azt érzem, hogy visszakarom hányni. 

Szóval bármennyire nem akarom beismreni, jól fog esni ez a pár nap backup, hogy nem leszek nyomoromban teljesen egyedül.